Szerző: Szerkesztők
A világegyetemre kritikus időszak köszönt. A cybertronok világában két gigantikus csoport feszül egymásnak, az Autobotok és az Álcák. Az ő küzdelmükön múlik a Föld, de talán az egész világ sorsa…vajon ismét a jó győzedelmeskedik a gonosz felett vagy az emberiség örökre eltűnik a Föld színéről?
A bevezető sokak számára ismerős lehet, ha máshonnan nem, de legalább a mozivásznak bevezető szövegeiről. Igen-igen, ez bizony a Transformerek világa, amely immáron második életét kezdi meg a történelemben.
Jómagam emlékszem rá, hogy ott ültem a televízió előtt a kis műanyag robotkámmal várva, hogy elkezdődjön az egyik kedvenc rajzfilm sorozatom. Ez bizony jóval több mint egy évtizede történt már, és nem csak engem szippantott magába a Transformers őrület. Az üzleti élet szerves részét alkotta, játékboltok kifogyhatatlan mennyiségben és választékban adták el rekord sebességgel ezeket a kis műanyag csecsebecséket. Akik még a mai napig se törődtek bele, hogy azoknak az időknek vége, azok szenvedélyes gyűjtőkké váltak, és különböző kiállításokra járkálnak, hogy bebizonyítsák, ők a legelvetemültebb fanatikusok a téma kapcsán.
Azok az idők elmúltak, de mint egy pusztító erdőtűz után, bizony itt is maradt egy kialvatlan parázs, amely egy szikrányi változással ismét új erőre kap. A mozik töménytelen mennyiségben ontják az „old school” képregényes filmjeiket több-kevesebb sikerrel. Kétségkívül a Transformers mozifilm az idei év egyik legnagyobb költségvetésű, és legtöbbet remélő filmje. A mozis felkonferálást azonban ezen a ponton szeretném lezárni, koncentráljunk a játékra!
Egy dvd-nyi területet felölelő stuffról van szó, amely kis várakozással, hangulatos telepítő képekkel szaladgál fel a masinánkra. Ezután a játékot elindítva egy kis bevezető animációt kapunk, ami igencsak erősíti bennünk a mozis feelinget. A menü teljesen egyszerű, így a beállításokkal se kell sokáig bajlódni. Bár nagyon kevés lehetőséget ad a játék, hogy belepiszkálgassunk a megjelenítésbe, azért ezen játék esetében sok szükség nem is volna rá. Mindezek után elindíthatjuk a gammát, és kiválaszthatjuk, hogy az Autobotokkal vagy az Álcákkal szeretnénk-e játszani. Ha az autobotokkal?...ez esetben célunk megmenteni az emberiséget bármi áron a pusztító monstrumoktól. Azonban ha az álcákkal kezdünk, akkor ugyanezen cél az ellenkezőjére módosul.
ugrás a második hasáb elejére
Nem szeretném részletezni, hogy a két választás után valójában hogy is kezdődik a játék, csak annyit fűznék hozzá, hogy igyekeztek a fejlesztők a mozifilm történeti síkján haladni. A belépést követően egy gyönyörű intrót látunk, ami nagyon feldobja a játék hangulatát. Hát a játék grafikájára se lehet semmi panasz, viszonylag kis gépigény mellett maximálisan szép képet kapunk a városról.
A Pókember 3 játékhoz hasonlóan itt is az egész város bejárható teljes egészében. A robotok tekintetében az átalakulás iszonyat ügyesen lett megoldva, viszont az irányítás picikét nehézkesnek bizonyul, ha négy keréken gurulunk vagy a levegőben repkedünk. További előny, hogy a város majdnem 100%-osan leamortizálható, a robotok minden lépése után megreped a földfelszín. Ugyanakkor ostoba megoldás, hogy a millió mászkáló emberből egyet se lehet eltaposni se direkt, se véletlenül. Az pedig már csak az én külön igényem volna, hogy egy-egy robot elpusztítása után a szétroncsolt vázuk megmaradjon ott, ahol kivontuk őket a forgalomból.
A játékmenet engem egy az egyben a Hulk című játékra emlékeztet, szóval a görcsös idegbetegeknek, krónikus pszichopatáknak ajánlott a gamma elsősorban. A küldetések elején és végén rövid videó bejátszások vannak, ami szerintem előnyös a játékra nézve. A robotoknak többféle pusztító segédeszközük létezik, ide sorolható a puszta kéz, különféle rakéták, propellerek…teljesen robotfüggő a dolog. A tárgyakat nem csak megsebezni és elpusztítani lehet, hanem fel is lehet emelni, persze csak akkor, ha azt egy pici kéz jelzi. A különféle megmérettetések végén bónusz küldetésként újra lehet pörgetni az előzőt, de én ennek még nem jöttem rá az értelmére.
Visszatérve az irányításra, közepesen nehéznek nevezhető, a robotokkal könnyen, a járművekkel nehezen lehet közlekedni. A hanghatások hellyel-közzel jók, bár néhol vannak bugok. Pörgős, hangulatos zene segít teljesen felpumpálni bennünk az adrenalint, hogy kellőképp beleéljük magunkat a pusztításba.
Összegzésképp egy csicsás divatjáték született, amely engem nagyjából meggyőzött, és ha más nem, arra tökéletesen megfelel, hogy levezessük a napi feszültséget. |